A magyar parlament elítélte az 1932-33-as ukrajnai szándékolt éhínséghez kötött sztálini népirtást, továbbá szolidaritásáról és együttérzéséről biztosította a szomszédos ukrán népet

2003. november 24. 17:55


November 24-én este a Magyar Köztársaság Országgyűlésének 347 képviselője egybehangzó igennel szavazott a szándékolt ukrajnai éhínség 70. évfordulójának szentelt határozatra. A magyar parlamenti képviselők erkölcsi kötelességüknek tartották, hogy tisztelettel emlékezzenek meg az éhínség közel 7 millió áldozatáról, mély együttérzésükről és részvétükről biztosítsák az elhunytak családtagjait és hozzátartozóit. A magyar országgyűlés hétfőn határozottan elítélt minden olyan totális rendszert és diktatórikus törekvést, amely megfosztja a polgárokat méltóságuktól és elidegeníthetetlen szabadságjogaiktól.

Az 1932-33-as ukrajnai éhínség 70. évfordulójával összefüggő magyar országgyűlési határozattervezet indoklását dr. Szászfalvi László, a parlament emberjogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának elnöke ismertette. Emlékeztetett arra, hogy az ukrán annak a 13 magyarországi nemzeti kisebbségnek az egyike, amelyre kiterjed az 1993. LXVII. számú, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak védelméről szóló törvény hatálya. A Magyarországon élő ukránok között vannak olyanok, akik maguk is átélték az éhínséget, illetve itt élnek közöttünk az áldozatok leszármazottai – hangsúlyozta dr. Szászfalvi László. Ez a történelmi korszak hosszú ideig „fehér foltnak” számított Közép-Európában, az éhínség témáját pedig nyilvánvalóan elhallgatta a szovjet kormány.

A továbbiakban az előadó idézett néhány, dokumentumokkal alátámasztott adatot a szándékolt éhínség emberáldozatait illetően: az összes áldozat 53% Harkiv, Poltava, Szumi, Kijev és Zsitomir megyékből került ki a XX. század második negyedében. Felidézte a megtorlásokat is, amelyek többek közt abban nyilvánultak meg, hogy az ukrán parasztoktól begyűjtöttek minden élelmiszert, bevezették a belső útlevél-rendszert, a nagyobb városok körül és a köztársaság határain rendőrkordonok állták az éhező vidékek lakosainak útját az élelmiszerrel jobban ellátott városokba, illetve vidékekre. Ezért a magyar országgyűlés emberjogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága szükségesnek tartja, hogy a szomszéd nép múltbéli súlyos megpróbáltatásairól – amelyek a Magyarországon élő ukrán kisebbség egyes tagjait is érintették – említés essék a magyar parlamentben is, amelynek kötelessége kifejezni szolidaritását és mély együttérzését – mondta a bizottság elnöke.

Dr. Szászfalvi László hangsúlyozta, hogy a magyarországi ukrán civil szervezetek és a parlamenti bizottság kezdeményezése nem egyedi eset. Más államok és területi egységek parlamentjei és szenátusai (többek közt az Egyesült Államok, Ausztrália, Argentína, Belgium, Nagy-Britannia és Baszkföld) is határozatokban ítélték el az 1932-33-as éhínséget és az azzal összefüggő genocídiumot. Fontos – hangsúlyozta a politikus –, hogy Magyarország is lerója kegyeletét az emberi történelem egyik legszörnyűbb tragédiája áldozatainak emléke előtt. Közös kötelességünk és felelősségünk emlékezni, hogy hasonló bűntetteket soha többé és sehol sem kövessenek el – mondta dr. Szászfalvi László.

Érdekes tény, hogy azok a parlamenti képviselők, akik egy nappal korábban, más jogalkotási témák vitájában nemigen tudták közelíteni a nézeteiket, az ukrajnai éhínségre vonatkozó határozat megszavazásakor meglepő egységet mutattak. A határozatot 347 képviselő, azaz majdnem 100% szavazta meg. Mind a négy parlamenti frakció megtapsolta a szavazás eredményét. Különösen lelkes volt a hangulat a karzaton, ahol az országos önkormányzat, a kulturális egyesület, az ukrán diplomaták és a sajtó képviselői foglaltak helyet.

Az eseménnyel kapcsolatos véleményét megosztotta velünk Hargitai János, a Fidesz-MPSZ képviselője:

- Mindig is nyíltan fejtettem ki a véleményem a kisebbségi problémákról. Amikor a világban valahol megsértik az emberi jogokat, és – mint ebben az esetben – emberek millió esnek áldozatul, a magyar parlamentnek sohasem késő megfogalmazni álláspontját. A támogatásnak különös súlya van most, az ukrajnai éhínség 70. évfordulóján, hogy a jövőben ne ismétlődhessenek meg ehhez hasonló barbár cselekedetek. Emlékszem, hogy amikor Hartyányi Jaroszláva asszony, az Ukrán Országos Önkormányzat elnöke megkereste ez ügyben a bizottságunkat, több képviselő azonnal biztosította őt támogatásáról, és egyben azt is javasolta, hogy az állásfoglalás a legmagasabb szinten történjen. Mindnyájunknak meg kellett küzdeni ezért a határozatért, mert néhány képviselő szerette volna szűkebb keretek közé szorítani a megemlékezést. De végül is az elnök asszonynak sikerült keresztülvinnie eredeti elképzelését. Úgy gondolom, hogy erre a határozatra joggal lehet büszke a magyar országgyűlés, én a magam részéről pedig örülök, hogy együtt dolgozhattunk e cél érdekében.

Hartyányi Jaroszláva, az Ukrán Országos Önkormányzat elnöke pedig a következőket nyilatkozta a határozat elfogadását követően:

- Már akkor elkezdtünk dolgozni e gondolat valóra váltásán, amikor több ország parlamentje is elismerte az ukrán nép szörnyűséges genocídiumát, amelyet az 1932-33-as éhínség következtében szenvedett el. Ez év májusában kerestem meg a magyar országgyűlés emberjogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságát azzal a kéréssel, hogy vizsgálja meg beadványunkat, és láttam, amint a bizottság több tagja is helyeslően bólogatott. Azt tanácsolták, hogy nyújtsam be az összes szükséges okiratot, és megígérték, hogy teljesítik kérésünket. Szeptemberre minden összeállt: a történelmi adattár, a statisztika és a képanyag. Azt kértük, hogy november 29-ig szülessen meg a döntés, mert az ukránok e hónap utolsó szombatján emlékeznek az éhínség áldozataira. Ugyanakkor arra is figyelmeztettek, hogy ha kezdeményezésünk támogatásra is talál a már idézett parlamenti bizottságban, a határozat még elbukhat a külügyi bizottságban. Akkor azt gondoltam, hogy tennem kell valamit az ügy érdekében. Találkoztam Kovács László magyar külügyminiszterrel, akinek elmondtam aggályainkat és elképzeléseinket, ő pedig megnyugtatott, mondván: A kormánykoalíció támogatja kérésünket. Szerencsénkre a bizottság tagjai is támogattak bennünket, mindenki igennel szavazott. A mostani, plenáris ülés előtt is érdeklődtem, hogy mire számíthatunk a szavazásakor. Kósáné Kovács Magda (MSZP) és dr. Szászfalvi László (MDF) megnyugtatott, mert a magyar képviselők tisztában vannak azzal, milyen nagyon fontos ez a határozat a magyarországi ukránok, Magyarország és Ukrajna számára.

Számomra a mai nap legkellemesebb élménye, hogy sikerült összhangot teremteni a négy parlamenti párt között, hogy a szavazáskor egységesek voltak és támogattak bennünket. Láttam, hogy azok a politikusok, akik ismernek bennünket, kedvesen integettek felénk a teremből. Még Medgyessy Péter miniszterelnök is barátságos kézmozdulattal üdvözölt bennünket. Az ukrán kisebbség számára ez egy nagyon nagy dolog, hiszen nem magunkért tettük, amit tettünk, hanem Ukrajnáért, hazafias érzésből, és én nagyon büszke vagyok Magyarországra, mert mindig is hittem az igazi magyar-ukrán barátságban. Ezért köszönetet mondok az egész magyar népnek.

December 8-ával, az ukrajnai éhínség 70. évfordulója kapcsán rendezvény-sorozat indítását tervezzük, amelynek első eseménye egy kiállítás lesz Budapesten, a Terror Háza Múzeumban. December 9-én tudományos konferenciát rendezünk, neves ukrajnai és külföldi tudósok részvételével. A rákövetkező napon istentiszteleten emlékezünk meg az éhínség áldozatairól. Más rendezvényekkel is készülünk. Kellemes hír továbbá az is, hogy a magyar kormány támogatja az éhínség áldozatainak állítandó emlékműre vonatkozó kezdeményezésünket, és már meg is találtuk a leendő emlékmű helyét. Terveink szerint jövőre elkészül a szobor.

Vaszil Ploszkina


MTI

Magyar Nemzet internetes kiadása