Otthon Újpesten

Augusztus 27. és 29. között tizenkilencedik alkalommal rendezték meg a IV. kerületben az Újpesti napokat, amelyen immár tizenharmadik alkalommal – 1998-as megalakulása óta – vesz részt a kerületi ukrán önkormányzat. Ladányi Erzsébet közösségének évente módja nyílik bemutatni az érdeklődőknek szülőföldjét, hazája népművészetét, nemzeti konyháját, s végül, de nem utolsósorban felkelteni az érdeklődést az ukrajnai utazások iránt.
Az idén is az egyik legszebben berendezett sátor az ukránoké volt, amely a szlovákok, horvátok, ruszinok, németek és lengyelek sátra mellett állt. Itt jegyezném meg, hogy az újpesti kisebbségi önkormányzatok igen jó viszonyt ápolnak egymással, tisztelik egymást, jó szívvel osztják meg munkatapasztalataikat, és évről-évre közösen ülnek meg bizonyos ünnepeket. Haladó hagyomány már az ún. Multinacionális asztal, amelyen egymás mellett kínálják magukat a kisebbségek nemzeti eledelei. A horvátok meggyes és sajtos burekkal, a ruszinok töltött káposztával, a németek csalogatóan illatozó, hagyományos sült kolbásszal, a szlovákok füstölt kolbásszal és sonkával kínálták a vendégeket. A finom ételekhez jól csúszott a Becherovka, hogy a lengyelek híres Zubrowkáját ne is említsem. Az ukránok derelyével, piroggal, illatos ukrán kenyérrel és méregerős mustárral felszolgált szalonnával, Kozák horilkával (pálinkával) és mézes süteménnyel csalogatták az arra járókat. Az ukrán sátornál sok volt a visszatérő vendég, akik szívesen fogyasztottak a derelyékből, és kérték el a csinos háziasszonyoktól a saláták és sütemények receptjét.
Az embereket azonban talán még az ínyencségeknél is jobban érdekelte az ukrán kultúra, a történelem és a jelenkori ukrajnai állapotok. A magyarok nem titkolt érdeklődéssel lapozgatták a Hromadát, és kérdezgettek az ukrán közösség mindennapjairól. Az önkormányzat képviselői, akik egyben a kerületi képviselőtestület tagjai is, szívesen válaszoltak a kérdésekre, megosztották a kultúrára vonatkozó gondolataikat, és beszéltek az ukrán népi hagyományokról. Ezen a téren a legnagyobb feladat Oleg Turik ismert építészre és arculattervezőre hárult. Jó volt tapasztalni, hogy az Ukrajna függetlenségének kikiáltása óta eltelt 20 esztendő alatt a magyarok sokkal jobban megismerték hazánkat, érdeklődnek az ottani élet és turisztikai lehetőségek – többek közt a 2012-es labdarugó EB – iránt. A változások nem kis mértékben a Magyarországon élő ukrán közösség által végzett értékes munkának köszönhetőek.
A kiállító sátorban mindenki gyönyörködhetett a Kárpát-melléki hímzésekben, a száz évesnél öregebb szőttesben, a petrikovói festett tányérokban, megérezhette a pravoszláv ikonok kisugárzását, kézbe vehette a népi emléktárgyakat és kézműves ékszereket. A magyar nők képtelenek voltak közömbösen elmenni az ukrán gyöngysorok mellett, és sokan vásároltak is.
A rendezvény szívesen látott vendége volt Wintermantel Zsolt polgármester, aki ellátogatott a nemzetiségek pavilonjaiba, és személyesen köszöntötte a nemzetiségi önkormányzatok képviselőit az ünnep alkalmával. Érdeklődéssel nézte végig a kiállított tárgyakat, megkóstolta az egyes népcsoportok nemzeti eledeleit, így nem utasította vissza az ukrán derelyét és horilkát sem. Érdeklődését azonban a leginkább az ukrán hímes tojások keltették fel.
Régi, jó barátokat is köszönthettünk: meglátogatott bennünket Gelléri István, az Újpest Galéria igazgatója, és a mindig szívélyes író, Vas Sándor.

Tudósítónktól



Web design: Olimex Trading Bt.